Az utolsó közös munka 2.

Hali. :) 

Egy újabb rész a tegnap elkezdett történetemből. Este, a Castle előtt még tervezek egyet, esetleg kettőt másból is, hogy bepótoljam az egy hét elmaradásom! ;)

2. fejezet

Lanie Parish elhúzott szájjal tanulmányozta a halott férfit, Beckették eközben felmérték a bűncselekmény helyszínét. - Ki az áldozat? - lépett mellé Beckett.
Lanie látta barátnőjén, hogy valami megváltozott. A szemei csillogtak, a szája pedig néha fel-fel görbült.
- Oké - hagyta ennyiben. Kate kérdőn emelte rá a tekintetét. Laine legyintett, majd később kikérdezi a nyomozónőt öröme forrásáról. - Az áldozat neve, Derek Cole, a harmincas évei végén járhatott, eddig hat darab szúrt sebet találtunk az oldalán, kettőt a mellkasán, és hármat a hátán. Nem hiszem, hogy védekezett volna, vagy hátulról támadták meg...
- Vagy ismerte a gyilkosát! - fejezete be a mondatot halkan Kate. Ez az eset elvette a kedvét. Nagyon hasonlított az anyja gyilkossági ügyéhez, de tudta, hogy eltér tőle. A felbérelt gyilkos már egy éve hallott.
- A zsebében találtunk egy cetlit, amire Amanda Joe neve volt felírva, kissé sietős, kapkodós írással - folytatta a boncnok, és felmutatta az apró kis cetlit.
- Rendben, amint lehet behívatjuk kikérdezni! - Ezzel kivette a boncnok kezéből a felé tartott papír darabot.
Javi ekkor ért melléjük.
- Esposito, te és Ryan keressétek fel ezt a nőt - adta most a férfi kezébe - és hozzátok be az őrsre. - Adott ki egy újabb parancsot, amire Javi egyből rá is bólintott.
- Továbbá egy szórólapot, amin egy tegnap esti koncertet hirdettek. Jóval a vége előtt eljöhetett, ugyanis a koncert innen másfél órára volt. A halála idejét pedig éjfél és egy között tippelem. A koncertnek egykor lett vége... szóval... hmm. A továbbit rátok bízom, Kate! - Fejezte be Laine.
- Köszi, Laine - bólintott Kate. Már fordult is volna el, hogy belevesse magát a munkájába, amikor a boncnok a karja után kapott.
- Castle jelentkezett? Ezért ez a csillogás a szemedben? - Látta, hogy Beckett arca megkeményedik, ezért behúzta a vész féket. - Vagy beadtad Joshnak a derekad és jártok?
- Josh és köztem nincs semmi, egyszerűen csak levakarhatatlan idiótát játszik - mormogta, majd lágyabban hozzátette. - Castle jelentkezett, de egyenlőre még nem tagja újra a csapatnak.
- Az első lépés már megvolt - mosolyodott el a boncnok, majd megrázta a fejét, látva Kate szemében a remény fényeit. Még most se szokta meg, hogy a nyomozónő ennyire nyilvánvalóan odavan az íróért. Bár ezt saját maga előtt még tagadta. De ő látta a nőn, sőt mindenkin, hogy Castle felbukkanása mindent megváltoztatott. Hiába ellenkezett mindenki az elején ellene, főleg Kate. Az író mindnyájuk szívébe belopta magát.

Kate sóhajtva lépett be az örsi liftbe. Hol van még a holnapi nap? - gondolta. Addig annyi munkája és teendője lesz még... Fáradt és megviselt arccal lépett ki a liftből, az első ember akit meglátott...
Tátott szájjal nézte a férfit - semmit se változott, az arcán a szokásos gyermeteg mosoly játszott, a szemeiben a megszokott huncut csillogás fénylett.
Castle kék íriszei egyből a nőre siklottak - amint meghallotta a lift ajtó kinyílását tudta, hogy kedvenc nyomozónője lép ki majd rajta. Nem kellett csalódnia.
- Castle...
- Beckett - vidám vigyor terült el a helyes arcon. Már lassan fél órája az őrsön tartózkodik, és várja a nyomozót. Erre a pillanatra várt azóta, hogy négy hónapja elhagyta ezt a helyet.
A helyszín adott volt: Az őrs.
- Egy új ügy? - kérdezte a nő elé sétálva, aki még mindig döbbenten nézte az írót. Nem akart hinni a szemének... Reggel még csalódott volt miatta. Azóta már telefonon megbeszéltek egy találkát... és most. Itt áll teljes valójában.
- Te meg mit keresel itt? - kérdezte Kate felhúzott szemöldökkel. Próbált úgy tenni, mint aki még mindig mérges. Az a fránya büszkeség. - Nem hiszem, hogy ezt beszéltük meg telefonon.
- Ha zavarlak, akár el is mehetek! - Természetesen nem gondolta komolyan, csak heccelte a nyomozót. Sikerrel. Kate arcán egy pillanatra rémület ült ki, aztán rendezte arcvonásait.
- Azt azért nem mondtam - válaszolta végül.
- Ezek szerint csatlakozhatok az ügyhöz, Beckett nyomozó?
Kate gondolkodóba merült. Vajon jó egyből a közepétől kezdeni? Folytatni a dolgot, mintha mi sem történt volt?
Végül is... szüksége volt az íróra. Nagyon!
- Ha rendes fiú leszek - kacsintott rá Kate, majd az asztalához sétált és leült. Nem lepődött meg a kávés poháron, amit rajta talált. - Köszönöm!
- Mindig - felelte az író, miközben helyet foglalt a székében.

~FOLYT.KÖVI.~